Az Európai Parlament 2019. november 28-án klímavészhelyzetet hirdetett ki, ami jelzi a klímaváltozással kapcsolatos helyzet súlyosságát. Amiről a tudósok nemrég jövő időben beszéltek, azaz hogy milyen hatásai lesznek a klímaváltozásnak, annak sajnos már most a tanúi vagyunk. Ez alól Magyarország sem kivétel, hazánkban évről évre dőlnek meg a melegrekordok, az aszályos időszakok egyre hosszabbak[1], majd több heti csapadék egyszerre esik le, télen egyre többször fordul elő tavaszias idő, a fehér karácsonyra pedig lassan már nem is emlékszünk. A klímakutatók szerint az üvegházhatású gázok megnövekedett légköri koncentrációja miatt a környezetünk olyan súlyos változásokon megy keresztül, amelyek hamarosan visszafordíthatatlan folyamatokat indíthatnak be.[2]
Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC) 1988-ban megalakult szervezet, amely a Meteorológiai Világszervezet és az ENSZ Környezetvédelmi Programja kezdeményezésére jött létre. A szervezet célja, hogy értékelje és összefoglalja az emberi tevékenység által kiváltott klímaváltozással kapcsolatos kutatási eredményeket és elősegítse a klímaváltozás káros hatásait megelőző, mérséklő intézkedéseket. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület 2018-ban megjelent jelentésének megállapításai szerint egyértelműen az emberi tevékenységnek tudható be, hogy 1°C-kal nőtt a globális átlaghőmérséklet az iparosodás előtti időkhöz képest és ennek hatására váltak tömegessé az időjárási anomáliák, zajlik jelenleg is a sarkkörök olvadása, a tengerszint-emelkedése és a korallok tömeges pusztulása.[3] Globális éghajlati fordulópontnak nevezzük azt az állapotot, ahol kontrollálhatatlanná, megállíthatatlanná válik a klímaváltozás. Az IPCC meghatározta a klímaváltozás kritikus pontjait, amelyek ha együttesen bekövetkeznek, akkor a Föld klímája eléri a globális éghajlati fordulópontot, amelyet követően már nem lehet megállítani a globális felmelegedést. Az egyik ilyen fordulópont a grönlandi jégmező olvadása, amely ha teljesen elolvad, akkor 7 méterrel emeli a tengerszintet, mely több százmillió ember életterét veszélyeztetné.[4]
A klímaváltozást előidéző, egymást gerjesztő folyamatokra jó példa a jég olvadása az Északi-sarkon. Egy 2018-ban végzett vizsgálat megállapította, hogy az elmúlt hat évtizedben a tengeri jég átlagos vastagsága az olvadási évszak végéhez közeledve hat területen 2 méterrel, vagyis 66%-kal csökkent és az állandó jégről jórészt szezonális jégtakaróra váltott át.[5] A felmelegedés a szárazföldi hótakaró csökkenésével jár, a föld több energiát vesz fel és jobban melegszik, mellyel jobban melegíti a környező óceánt, ezáltal még több tengeri jég olvad meg. Ez a visszacsatolási mechanizmus az egyik oka annak, hogy az Északi-sark gyorsabban melegszik, mint a Föld többi része. Az egyik probléma hozza a másikat, mert a jégolvadáshoz köthető a növekvő metánkibocsátás. A metán a fagyott talajban stabil, megkötött állapotban van, azonban az olvadás hatására a légkörbe szivárog. A metán gáz üvegházhatása 23-szoros a szén-dioxidhoz képest, ami jelentősen növeli a globális felmelegedés sebességét, mely öngerjesztő folyamatot eredményez. Minél több metán kerül a légkörbe, annál nagyobb mértékben növekszik a hőmérséklet, melynek következtében még több metán szabadul fel.
A Jeges-tenger jéggel borított területe évente szeptemberben éri el a minimumot. Az alábbi ábra műhold felvételek alapján a Jeges-tenger jéggel borított területének szeptember havi átlagait mutatja 1979 és 2020 között.
A Jeges-tenger jéggel borított területének csökkenése
A Jeges-tenger jéggel borított területe 1979-ben A Jeges-tenger jéggel borított területe 2020-ban
Forrás: https://climate.nasa.gov/vital-signs/arctic-sea-ice
Mára világossá vált, hogy a természet átalakítását, az erdők kivágását, a nem megújuló erőforrások korlátlan mértékű használatát eddig tudtuk „büntetlenül” megtenni. A természet viszont benyújtotta a számlát, és ha nem egyenlítjük ki, később nincs az a pénz, amivel meg tudnánk fizetni. Általánosságban sok mindenre elmondható és a klímaváltozás esetén is igaz, hogy sokkal jobb előre felkészülni és a megelőzésre időt és pénzt fordítani, mint utólag intézkedéseket hozni a károk enyhítésére. Ráadásul, mint azt a korábbiakban elmondtuk, fennáll a veszélye olyan visszafordíthatatlan folyamatoknak, amelyeket utólag már nem fogunk tudni korrigálni. Korábban senki nem gondolta volna, hogy a fosszilis tüzelőanyagok (szén, kőolaj, földgáz) használata ilyen mértékű változást idéz elő az éghajlatban, ezért azon nem érdemes elmélkedni, hogy mit csinálhattunk volna másképpen, viszont a jelenre és a jövőre kell koncentrálnunk és a saját érdekünkben mielőbbi intézkedéseket szükséges hozni és cselekednünk kell.
Az elmúlt hónapokban a koronavírus járvány miatt szinte példátlan nemzeti és nemzetközi összefogás mutatkozott meg. A járvány okozta megbetegedések és halálesetek rövid idő alatt bekövetkeztek, ezért érhető, hogy az emberek hamar átlátták, megértették a problémát és a saját érdekükben, valamint családtagjaik, barátaik és más emberekre való tekintettel szinte azonnal cselekedtek. A klímaváltozás ellen is hasonló összefogásra és kollektív intézkedésekre van szükség. A helyzetet nehezíti, hogy a klímaváltozás lassabb és más jellegű folyamat, nem érezzük azonnal a válságos hatást, valaki még örül is, hogy nincs olyan hideg télen, de sajnos a helyzet ennél sokkal összetettebb és súlyosabb. A klímakutatók szerint, ha most nem tesszük meg a szükséges lépéseket, később erre nagy valószínűséggel már nem lesz lehetőségünk.
A szén-dioxid az üvegházhatású gázok közül a legfontosabb mind a légkörben lévő mennyiségét, mind a koncentrációjának növekedését illetően. A szén-dioxid koncentráció mértékegysége a ppm (parts per million), mely kifejezi, hogy egymillió légköri összetevőből hány részecske szén-dioxid. A 18. század közepén az ipari forradalom előtt a szén-dioxid koncentrációja még csak 280 ppm volt, azonban 2020. decemberben a szén-dioxid-koncentráció már 412 ppm. A hawaii Mauna Loa obszervatórium a világ legrégebbi olyan mérőállomása, amely 1958 óta gyűjti, tárolja és elemzi a légkör változásával kapcsolatos adatokat, így a szén-dioxid koncentrációt is. A Mauna Loa mérőállomáson mért légköri szén-dioxid koncentráció adatok az alábbi ábrán láthatóak az 1958 és 2020 közötti időszakban:
Forrás: https://www.esrl.noaa.gov/gmd/ccgg/trends
A légköri szén-dioxid koncentráció növekedésének következtében az üvegházhatás erőteljesebben jelentkezik, a Föld hőmérséklete emelkedik. Az Országos Meteorológiai Szolgálat adatai alapján hazánkban 1901-től számítva az első tíz legmelegebb év közül nyolc az ezredforduló utáni évek közül került ki és 2019 volt az eddigi legmelegebb év Magyarországon. Az évi középhőmérséklet egyértelműen növekvő tendenciát mutat, például a fővárosunk esetén az 1901 és 1980 közötti időszakban az átlagos éves középhőmérséklet 10,95°C volt, míg az 1981 és 2019 közötti időszakban 12,03°C[6].
A klímaváltozás miatt új történelmi korba léptünk. Reményeink szerint most még rajtunk áll, hogy ha felismerjük mekkora veszélyt okoztunk, még tehetünk ellene. Ha elfogadjuk, hogy cselekednünk kell, akkor felmerül a kérdés, hogy mit tehetünk? Először is fontos, hogy kollektív cselekvésre van szükség, tehát az egyéni és a társadalom egészét érintő intézkedések együttesen szükségesek. Az egyéni intézkedések önmagukban sajnos nem lesznek elegendőek, elengedhetetlen az egész társadalmat érintő nemzeti és nemzetközi intézkedések mielőbbi megvalósítása.
Vegyünk egy egyszerű példát: egyéni döntés például, hogy egy magánszemély vagy egy vállalkozás elektromos autót vásárol, amelynek használatával tudomása szerint védi a környezetet. Az elektromos autó helyileg nem bocsát ki szennyezőanyagot, tehát lokálisan biztosan megvalósul a környezetvédelem, de kulcsfontosságú, hogy a jármű által felhasznált villamos energiát milyen energiahordozóval működő erőművek állítják elő. Ha a villamos energiát főként fosszilis erőművekkel állítják elő, akkor előfordulhat, hogy összességében az elektromos autók használatának nagyobb lesz az üvegházhatású gázkibocsátása a hagyományos üzemű (benzin, gázolaj) járművekhez képest. Tehát a célok elérése érdekében az egyéni intézkedések mellett szükséges meghozni az egész társadalmat érintő intézkedéseket. Az előző példánál maradva biztosítani kell, hogy a villamos energia olyan módon legyen előállítva, hogy az üvegházhatású gázkibocsátás minél kisebb legyen, amit egyénileg nem tudunk befolyásolni, tehát mindenképpen nemzeti és nemzetközi szakpolitikai intézkedések is szükségesek.
Közös érdekünk, hogy a jelenlegi klímát és a biodiverzitást fenntartsuk. A most meghozott döntéseink alapjaiban változtathatják meg a jövő éghajlatát mind pozitív mind negatív irányba, ezért nagyon körültekintőnek kell lennünk. Saját, nem reprezentatív tapasztalatom alapján a magánszemélyek és a vállalkozások a döntéseiket főként gazdasági alapon, ill. egyéni igényeik szerint hozzák meg, de sajnálatos módon a környezetvédelem és a fenntarthatóság szóba sem kerül vagy csak sokadik szempont. Ezen változtatni szükséges olyan módon, hogy a környezetvédelmi szempontot a legtöbb helyzetben mérlegelni szükséges és a döntésünket alapvetően befolyásoló tényezővé kell rangsorolni. Az éghajlatváltozás mérséklése érdekében olyan intézkedéseket kell végrehajtanunk, melyek az energiafelhasználást minimalizálják és a felhasznált energiát főként megújuló energiaforrásokkal biztosítják.
[1] https://www.met.hu/eghajlat/eghajlatvaltozas/megfigyelt_valtozasok/Magyarorszag/
[2] https://www.nature.com/articles/d41586-019-03595-0
[4] https://ng.24.hu/tudomany/2019/07/07/mit-jelent-foldunknek-a-gronlandi-jeg-peldatlan-olvadasa/
[5] https://iopscience.iop.org/article/10.1088/1748-9326/aae3ec
[6] https://www.met.hu/eghajlat/magyarorszag_eghajlata/eghajlati_adatsorok